Tegnap olvasom a PDSZ véleményét a Bajnai csomagról. Fujj, fujj, nem szolidáris, vonják vissza! Azon lehet vitatkozni, és meg is teszik sokan, hogy milyen más módszerrel lehetne visszaszorítani a kiadásokat. Honnan lehet elvenni vagy úgy, hogy ténylegesen elveszünk, vagy úgy, hogy kevesebbet adunk. Az elmúlt évek politikája végig arról szólt, hogy egyre többet vettek el, és egyre többet adtak. Most, mivel lassan már az összes közgazdász arról papol, hogy ez így nem mehet tovább, nem lehet tovább növelni az elvonást, arra gondoltak, hogy akkor csökkentik a kiadásokat, azokat a kiadásokat, amiket az elmúlt évek során hihetetlen mértékben felhízlaltak. Merthogy valamit kell csinálni. Például esetleg adnának a hónapok számának megfelelő nyugdíjat, meg bért a közalkalmazottaknak. De ez így nem szolidáris a szakszervezetek szerint. Oké. Én belátom, hogy az a jó, ha a tanárok rendesen meg vannak fizetve, és tanárnak lenni egy normális megélhetést biztosító, reális alternatíva egy fiatal számára. De meg kéne érteni azt is, hogy nincs pénz és spórolni kell. A magánszféra ezt megteszi magától, mert kénytelen, de pont a szolidaritás miatt talán a közszférának is csatlakoznia kéne. Még akkor is ha a pedagógusokat, az orvosokat, a vasutasokat stb. könnyebb utcára vinni, vagyis nagyobb zsarolási potenciállal rendelkeznek, mint a magánszférában dolgozó mérnökök, közgazdászok, vagy akár gyári dolgozók. Meg kéne érteni, hogy a közszféra összes szereplője számára megtartani a jelenlegi kompenzációs szintet lehetetlen. Vagyis aki nem hajlandó elfogadni némi elvonást saját magára nézve, az tulajdonképpan amellett érvel, hogy vagy a) rúgják ki minden n. kollegáját, vagy b) inkább más szakma képviselőitől vonjanak el kétszer annyit. Na ez persze már maga a szolidaritás!
Megpróbálom nagyon egyszerűen szemléltetni a helyzetet: Adott egy család, 7 gyerekkel. A hét gyerek minden héten kap fejenként 8 db csokit (napi egyet, meg még egyet). Sajnos a család csak heti 49 csokit tud önerőből venni, 7 csokit mindig kölcsön kell kérni a szomszédból. Ez sokáig jól működött, és a gyerekek többnyire elégedettek, megszokták a plusz egy csokit. Sajnos közben már nagyon sok csokival tartozik a család, ráadásul a szomszédban sincs már akkora jólét, hogy kölcsön tudjanak adni. A családfő be is jelenti, hogy most egy darabig mindenki csak 7 csokit kapna. Erre aztán az egyik gyerek azt mondja, hogy márpedig neki 8 csoki kell, és kész, az szemétség, ha csak 7 csokit kap. A családfő annak érdekében, hogy továbbra is biztosítsa a 8 db csokit az egyik gyerekének dönthet úgy, hogy örökbe adja az egyik gyereket (a), vagy hogy valamelyik gyerek 6 csokit kap csak (b). Én nagyon remélem, hogy a döntés az lesz, hogy egy nagy fityiszt neked, tünés kapálni kedves fiam!
Aztán minden világossá vált, amikor a hírnek azt a részét is megemésztettem, miszerint Kerpen Gábor úgy gondolja, hogy aki a minimálbér 10-szeresénél többet keres, az az affeletti részt adja oda a "szegényeknek". Aki ilyen kijelentést tesz, attól persze nem elvárható, hogy bármilyen összefüggést megértsen, vagy legalábbis, hogy beismerje az összefüggések létezését. Ebből kiderül, hogy a PDSZ le kíván süllyedni a vasutas szakszervezetek színvonalára, és ezen a szinten minden érvelés értelmét veszti. Ezzel együtt azért nézzük is meg mit jelent ez pontosan. A "szegények" nyilván azok, akik nem tudnak, vagy nem akarnak dolgozni, vagy éppen dolgoznak, csak feketén. Vagyis az így is hihetetlen mértékű segélyezési rendszert, ami miatt rengetegen döntöttek úgy, hogy inkább élnek segélyből, mert munkával sem keresnének sokkal többet, duzzasszuk még tovább, a becsületesen adózó felső-középosztályra pedig tegyünk további terheket. Éljen az egész ország segélyből! Az lesz a jó világ! De miért pont a minimálbér tízszeresénél húzzuk meg a vonalat? Nem lenne jobb szépen venni az átlagbért, és aki annál többet keres az odaadja, aki meg kevesebbet, az megkapja. Mindenki kereshet ugyanannyit. Még megvalósulhat a kommunizmus. A legszolidárisabb rendszer. Az meg, hogy egy ilyen rendszerben senkinek nem érdeke dolgozni apró részprobléma. Nem baj, mert biztos vagyok benne hogy Kerpen Gábor ezt is megoldja.
